Kénytelen vagyok elismerni hogy Koberának igaza volt (lásd: alap lemezek alap arcoknak sorozat idevágó része). A Bad Brains nem ismerésénél, más csak az cikibb ha ismeri de nem szereti valaki, így gondolom a kötelezô bevezetôtôl most eltekinthetek, hiszen mégiscsak nem egy huszadrangú német metalcore vagy fülöpszigeteki youthcrew „csodáról” van szó. A Bad Brains tényleg egy kibaszott alap zenekar, mégha akkor amikor megismertem nem is gondoltam ezt ennyire nyílvánvalóan így.
A Build a Nation erôsen megosztotta a közvéleményt. Ne dôljünk be a szövegnek, olvasni tudni kell a sorok között. Az elôzô mondat annyit jelent hogy a lemez az avatatlanok szerint kurvajó, a hozzáértôk szerint meg dögunalmas. Mert az.
Gondolom nem árulok el nagy titkot azzal, hogy letöltöttem az albumot egy rapidshare-es linkrôl. Hogy mennyire etikus így lemezkritikát írni, az engem cseppet sem érdekel, mindenesetre a lemez alaposabb áthallgatása során sem éreztem komolyabb késztetést arra, hogy befektessek rá.
Már az elsô hallgatásnál megvolt az intô jel: elaludtam a Pure Love után.De Isten lássa lelkem, nem adtam fel egykönnyen, de sokadszorra is csak néhány résznél kaptam fel a fejem, míg az album többi része iszonyúan lapos. HR hangja pont olyan mint bármelyik rasta-hero hangja, lágy, és dallamos és a dub dalokhoz többé-kevésbé passzol is. De csak ahhoz. A punk dalokból hiányzik a perzselô düh, és a lendület. Meg az a csipetnyi valami, amit csak a hüvelyujjad a középsô- és a mutatóujjadhoz való dörzsölésével tudsz kifejezni.
Közvetlenül a cikk írása elôtt és közben kb háromszor ment végig az album, most betettem az 1982-es albumot, tudod a ROIR Sessiont, és hát mit mondjak.... Az új lemez az átlaghoz képest egy gyenge közepes, huszonöt évvel korábbi önmagukhoz képest egy unott, lapos rock album. Míg az ROIR Sesson vagy a Rock For Light egy adrenalinbomba, minden dala felér egy páros lábbal törénô arconrúgással, ezzel szemben a visszatérés egy könnyed símogatás unott mosollyal, one love, meg amit akartok.