Sikoly a mából

Igazából nem tudom, hogy milyen hozzáfüznivalóm lehetne ehhez a bandához. Lemezrôl lemezre (amibôl szerencsére nem volt olyan sok, - milyen már egy olyan punkhc banda, aminek a munkásságát korszakokra lehet bontani?! Az maradjon meg a Metallica-nak - ) hoztak valami újat ebbe az elunalmasodott zenei világba, legyen az Breathe In csuklóból nyúlása – ami annyira ügyes, hogy az inkább már dicséret -,vagy éppen az American Nightmare-t a húzós rocknroll-al való keverése. Meglepetések egész sora.
Rögtön elôre lelövöm a poént: tetszett az album, de korántsem annyira mint a split, vagy akár a bemutatkozó lemez. Valahogy hiányolom azt a bizonyos meglepetést, ami miatt tetszettek az elôzô lemezeik. Végülis eljátszottak már mindent ami ebben a stílusban eljátszható, megénekeltek mindent ami kimeríti a „csajok, gyülölet, kétségbeesés” témakört.
Valahogy a Maximum Hardcore válogatáslemezen szereplô dalokban is megvolt ez, - valószínü a szarabb hangzás ami kb olyan volt mintha a Paint It Blacket számüzték volna úgy 84 tájékára egy olcsó stúdióba -, az ének is tökösebb volt, most meg marad a puszta kiabálás.
Persze ez csak az ô mércéjükkel nézve negatív kritika, még így is magasan ott vannak a legjobb magyar bandák között.
Ami a legnagyobb pozítívum, hogy mostanára nem igazán maradt hasonlítgatnivaló, egyszerüen a cd-t hallgatva nem is nagyon ugrik be más csak a Something Against You.
És még ha fel is oszlanak, - ami azért már benne van a levegôben -, egy dolog elvitathatatlan tôlük, újra behozták divatba a hardcore/punk klasszikusabb változatát,hozzáállását, ami a mostani core-mentes metál világban eléggé elveszni látszott...

www.myspace.com/queerkillers