Dance Or Die = Another Way - grind részek + egy csipetnyi Los Crudos de csak itt- ott és kevés. Ott dallamos ahol kell, ott szedi le a fejed, ahol kell. Egyedül a három vokálhang közül azzal nem tudtam mit kezdeni, akinek a hangja akaratlanul is azt juttatja eszembe amint egy ártatlan kismajmot kínoz halálra egy bunkó afrikai törzsfônök, azt remélve hogy a rituálé hatására majd nagyobb lesz a farka...
Ahogy azt a stílus megköveteli, a szövegbôl természetesen hallásra még azt sem mindig lehet megállapítani, hogy milyen nyelven íródtak,- egyébként magyarul amiért plusz pont jár -,nem hogy mirôl szólnak. A címek telitalálatok, a szövegek is személyesebb témát dolgoznak fel És a stílus hagyományaihoz híven ez az album sem hosszú, ráadásul a nyolc szám fele fele arányban osztódik 1 perc alatti, és azt azt - néhol alig - meghaladó, és így is szük 8 perc az egész, így akár egymásután tízszer is meghallgathatod, és még akkor sem egysíkú.
A hangzás korrekt, szépen kijönnek a dallamos gitártémák, ékes példája,hogy egy banda elsô anyaga is szólhat jól.
És csak egy megjegyzés, hogy míg egy ennél – szerintem - sokkal de sokkal ötlettelenebb de agyonfuttatott amerikai banda egy nőnek öltözött gitárossal lenyom egy rakás turnét,mindenki el van ájulva, a Dance Or Die meg éppen dobost keres... nem hiába tartja a mondtás: „Meghalt Mátyás, oda az igazság!”
