Sikoly a mából

Nem vagyok a beszámolók híve, de már rég eldöntöttem, hogy erről a buliról írok egy beszámolót. Előbb vagy utóbb.

Akit nem érdekel a beszámoló, annak itt a galéria >>>

Kicsit késve értünk fel, így lemaradtam egy csomó zenekarról akiket látni szerettem volna (Karatekid, This Perfect Nightmare és az Unheard Call-ról), viszont láthattam életemben először a Jack-et. Rendes felszerelés hiányában elég gyérül szóltak sajnos, a gitárból semmit nem lehetett hallani, így igazából véleményt sem szeretnék írni, mert felesleges. Azt azért megemlíteném, hogy Levinek volt egy szexi parókája, ami alatt egész emberesen meg is izzadt. Majd legközelebb remélem jobban fognak szólni.

Utánuk kis pihenővel jött a Bandanas. Vagy a Step On It? Lényegtelen, mert a Step On It-ról sajnos lemaradtam. Szóval akkor Bandanas. Nem igazán az én zeném, de legalább a produkciójuk meggyőző volt, bár a közönség részérül még nem volt semmi beindulás. Belegondolva, hogy ez már az 5. vagy 6. zenekar is volt, kezdtem félni, hogy semmi mozgás nem lesz az egész este alatt.

Érdekes, hogy még a Zero Tolerance műsorára se lett semmi beindulás, pedig nem csak a feldolgozásaik, de még a saját számok is mintha jobban tetszettek volna embereknek. Persze néhányan néha beindultak, de ez a szám mindig is lekorlátozódott 4-5 emberre. Ahhoz képest, hogy legalább 50-en voltunk a teremben, ez nem valami szép szám, bár a fene sem tudja.

Most próbálnék amúgy az emlékeimre hagyatkozni, de nem nagyon megy, ezért most jöjjön önkényesen a Motivation. Ugye mint említettem, féltem hogy nem lesz beindulás. Eddig kellett csak félnem. Nem is tudom, hogy mikor láttam ennyi embert mozogni egy koncerten (ilyen kis teremben). Hihetetlen milyen élmény volt. Akkora, hogy már alig emlékszem rá, haha. Na jó, ez nem igaz, de tény, hogy már rég volt. Mindenesetre az megmaradt, hogy folyamatosan ment a mozgás. Talán a Dark Days-re és a Uniform Choice feldolgozásokra volt a legnagyobb tánc, de az is lehet, hogy ez a kettő csak azért maradt meg bennem, mert ezeket ismerem...

A Hold X True-val úgy vagyok, hogy szerintem nem kell senkinek se bemutatni őket. Aki valamiért ezt a blogot olvassa, úgy is tudja, hogy kikről van szó, illetve hogy milyen hangulatúak a bulijaik. Felesleges is többet írnom, inkább csekkoljátok a képeket róluk.

Igazából két zenekar miatt határoztam el, hogy cikket írok, csak gondoltam hogy ha már róluk mindenkép írok, akkor a többi zenekart se kéne kihagyni. Gondolom éreztétek is a kicsit izzadtság szagú cikket eddig, hát bocsi, ez van.

Szóval a Liberal Youth-ot én még soha sem láttam élőben, lemezen pedig eddig soha sem győzött meg igazán. Meg amúgy is, sok ismerős mondta, hogy "húúú, hát ez a zenekar gáz/hiteltelen/vállalhatatlan/etc...", így hát gondoltam utána járok, mi is az igazság ebből.
Azt kell, hogy mondjam: semmi. Nem is tudom mikor éreztem ezt zenekarnál, hogy ekkora erővel taposott volna át rajtam úgy, hogy közben valami értéket szeretne közvetíteni felém. Semmi extra dolgot, de ezt úgy, hogy még véletlenül se forduljon meg a fejemben, hogy megkérdőjelezzem igazukat. Ezt leginkább Berci személyének köszönheti a zenekar, hihetetlen jó egy frontember. Az olykor butácskának vélt szövegek így előadva értelmet és hitelt nyertek száz százalékig. Ezt a fajta odaadást ritkán látni, pláne ilyen idősen. Csak annyit tudok írni, hogy minden tiszteletem a zenekaré, remek koncertet adtak, tényleg.

Befejezésül jöjjön a második zenekar, akik miatt mindenkép megakartam írni ezt a cikket. Ez a Nothing. Egyszerű, lényegre törő zenéjük kedvenc nyolcvanas évekbeli punk bandáimon alapszik (pl Negative Approach, Black Flag, etc...), illetve némi ötlettel és dühvel megfűszerezve kellő egyediséget hintet el a banda magában. Bár még csak nagyon az elején vannak az egésznek, számomra egy nagyon szép kedéssel nyitottak és egyben zártak is, hisz programjuk talán a 10 percet ha elérte, akkor túlzok. Mindenesetre egy biztos: erre a zenekarra oda kell majd még figyelnünk.