Sosem felejtem el az osztálytársnôm arcát, amikor hazafelé nagyon aranyos volt, és megkérdezte hogy mit hallgatok akkor éppen. És én ahelyett, hogy mindenféle általa ismeretlen elôadók, stílusmeghatározások felsorolásával bajlódtam volna, egyszerüen csak a fülébe nyomtam a fülest. A hatás persze nem maradt el. És igazából szarul esett amikor azt mondta hogy ez tiszta csörömpölés. Pedig a Torches To Rome szerintem dallamos. Persze nem a szó legnemesebb értelmében.

Ez a sztori jutott eszembe akkor is amikor éppen a vizsgám után benyomtam a fülest a fülembe, hogy szórakoztató legyen a hazaút. Csak most a Bullets*In legújabb kislemeze szólt.

Neked sem cseng ismerôsen a név, ugye? Ezen nem csodálkozom, hiszen nem emelkednek Comeback Kid-i, Caliban- i magasságokba (vagy mi az ami most menô „hardcore-éknál”???), hiszen egyrészt, nincs Have Heart, vagy lôttsebes pólójuk, másrészt izgalmas zenét játszanak. Az igény meg általában a szarra van. Na de sebaj.

Ôk ezen az Ebullition records-os zajos, hardcore/punk vonalon mennek, mint a már emlegetett Torches To Rome, Yaphet Kotto, de ennél ôk lényegesen gyorsabb zenében utaznak, talán Mike Kirsch egy másik bandája a John Henry West lehetne a legjobb viszonyítási pont. Szóval zajos az egész, de mindemellett megmaradnak a dallamok is, köszönhetôen az akkordbontásoknak. És az eszeveszett tempó is, bár a bemutatkozó Conceive LP dalaiban ez a féktelen sebesség valahogy jobban tudott érvényesülni. Szóval van lendület az albumon.

Ha mindezek ellenére sem érzel késztetést arra hogy belehallgass, akkor legalább azért tett meg mert mindig kurvajó egy olyan albumot hallgatni, ami a Nagy Pocsolya másik oldalán jelent meg, még magyar vonatkozása is van  - és nem Ignitenak hívják - , ugyanis a borítót Kobera úr vitte végbe. Ha pedig ez sem csigáz fel, na akkor menthetetlen vagy!